Simon Kornél Őszinte Vallomása a Függőségéről: „Lemerültem a személyes poklom legmélyére”
Fotó: Magyar Hang / Youtube
Simon Kornél, a színész-rendező, őszintén mesélt az alkohol- és drogproblémáival folytatott harcáról a Magyar Hang Mindenki függő című műsorában, amelyet a Blikk szemlézett. A művész nyíltan beszélt arról, hogyan használta a szerek hatását „lelki fájdalomcsillapítóként,” és milyen mélypontokat élt meg, mielőtt sikerült elindulnia a józanság felé vezető úton.
Simon elmondása szerint kezdetben a színpadi előadások „szentnek számítottak” számára, de idővel már az is elfogadhatónak tűnt, hogy előadás előtt vagy akár közben is alkoholt fogyasszon. „Amikor átléptem azt, hogy előadás előtt, aztán közben is meg lehet inni valamit… fondorlatosan megmagyaráztam magamnak. Felfedeztem, hogy ez konkrét szerhasználat. Viszkit ittam, például, sörrel. Voltak gyenge próbálkozásaim, hogy megszabaduljak ettől, aztán megint jött valami, ami miatt azt gondoltam, ezt megérdemlem vagy szükségem van rá” – vallotta be a színész. A drogok pedig magabiztosságot adtak neki rendezői munkájához.
„Amit én használtam, azt egodrognak is nevezik… Szemernyi kétségem nem volt, hogy ha én kitalálok valamit, az csak jó lehet. Volt egy pillanat, amikor a mélypont közelében azt gondoltam, már hosszú ideje nem csinálok semmit, és csak hallucinálom, hogy dolgozom. Ez az előadás azóta is megy. Azóta józanul és tisztán is megnéztem, és voltak benne ötleteim. Furcsa módon, a kreativitást nem ölte meg, de sokszor volt levágós, hogy nem józanul ültem ott.”
A színész függősége nemcsak szakmai életére nyomta rá a bélyegét, hanem magánéletére is. Felesége, Gryllus Dorka is nehezen viselte a helyzetet, és ez komoly válságot okozott a házasságukban. „Dorka nem az a fajta, aki hallgat és csendben néz. Volt, amikor rákérdezett, és egy ideig meg tudtam magyarázni. Aztán úgy gondoltam, jobban szeretem őt annál, mintsem hogy így hazudjak neki. Az egyetlen ultimátum az volt, ami a józanság felé indított el, amikor azt mondta, elválik, mert nem bírja tovább. Akkor átrendeződött a prioritás. Addig ez nem tűnt olyan veszélyesnek” – osztotta meg Simon.
Kornél számára a gyógyulás hosszú folyamat volt, és még mindig rendszeresen jár terápiára, hogy feldolgozza a „generációkon átívelő sebeket,” amelyek a függőség felé vezették. Azt is megjegyezte, hogy az ismerősei közül kevesen próbálták őt segíteni, és bár célzásokkal találkozott, a valódi beszélgetések elmaradtak. Különösen fájdalmas volt számára az a felismerés, hogy szakmájában sokan alkoholistaként és droghasználóként beszéltek róla.
„Lemerültem a személyes poklom legmélyére. Nem állítom, hogy nem lett volna lejjebb. Ha elválunk, majd elköltözöm otthonról, biztos, hogy lett volna lejjebb… Nagyon egyedül éreztem magam, és nyilván ezt magamnak csináltam az alkohol- és szerhasználattal. Azt gondoltam, ez a totális Istennélküliség. A szeretetnélküliség. Én se tudok szeretni, engem sem tudtak szeretni…” – mondta el élete legsötétebb időszakáról.
Azóta azonban Simon Kornél élete gyökeresen megváltozott: megszabadult 25 kilogrammtól, és visszatalált a józan élethez. Bár a harc nem volt könnyű, most újra rátalált a stabilitásra, és sikerült megmentenie házasságát és szakmai karrierjét is.
