406 millió euró: titkos raktárban fedezték fel a világ legdrágább festményét

Fotó: Reuters

2017-ben egy szinte hihetetlen esemény rázta meg a művészeti világot, amikor a New York-i Christie’s aukciósház rekordösszegért, körülbelül 406 millió euróért árverezte el Leonardo da Vinci „Salvator Mundi” című művét, amelyet 1500 körül festett. A festmény, amely Jézus Krisztust ábrázolja, mint a világ megváltóját, régóta a művészeti rejtélyek homályában maradt, amíg egy titkos raktárból elő nem került.

A festmény előkerülése és az azt követő rekordárverés számos kérdést vetett fel. A festmény vásárlójának személye hivatalosan soha nem került nyilvánosságra, de a spekulációk szerint Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg lehetett az, aki megvásárolta. Azóta a műalkotás nyoma veszett, és még egy tervezett nagyszabású bemutatón, a Párizsi Louvre-ban is visszavonták 2019-ben, röviddel az esemény előtt.

A BBC új dokumentumfilmje a műkincs sorsát és annak rejtélyes eltűnését tárja fel, különös tekintettel arra, hogy a festmény hét évig egy genfi vámraktárban pihent, ahogy Bernard Haykel, amerikai professzor és Közel-Kelet-szakértő meséli. A szaúdi kulturális miniszter ezt megerősítette, bár hozzátette, hogy a festmény jelenleg sem a koronaherceg palotájában, sem annak jachtján nem található.

Haykel szerint a koronaherceg ambiciózus terveket szövöget. Egy szupermúzeum építését tervezi Rijádban, melynek központi darabja lenne a „Salvator Mundi”. A tervek szerint ez a múzeum hasonlítana a parízi Louvre-hoz, ahol az emberek tömegével látogatják meg Leonardo másik híres művét, a „Mona Lisát”.

Ebben a kontextusban érdemes megemlíteni, hogy a vámraktárak milyen szerepet játszanak a műkincsek tárolásában. Ezek a létesítmények ideálisak az értékes, gyakran érzékeny műtárgyak diszkrét tárolására. A vámraktárak biztosítják a tökéletes klimatikus feltételeket, és kiemelt biztonsági intézkedések mellett őrzik a műkincseket. Az ügyfelek számára ez adózási és vámkezelési előnyöket is jelent, hiszen adók és vámok csak akkor kerülnek felszámításra, amikor a műtárgyak elhagyják a raktárt.

A „Salvator Mundi” esete nemcsak a művészet iránt érdeklődők számára kínál izgalmas történetet, hanem felveti azokat a jogi és etikai kérdéseket is, amelyek a műkincsek nemzetközi kereskedelmével kapcsolatosak. Az, hogy egy festmény, mely korábban mindössze 1175 dollárért cserélt gazdát az Egyesült Államokban, később 450 millió dolláros áron adták el, rávilágít arra a hihetetlen értéknövekedésre és spekulációra, ami a műkincspiacon folyamatosan jelen van.

Forrás: Bild